A domonkos lelkiség alapjairól dióhéjban
							- Szent Domonkos élete
							- Szent Domonkos lelkisége
							- Szent Domonkos szavai
							- Szűz Mária oltalma a Domonkos Rend felett
							- A rózsafüzér
							- Salve Regina
							- Litánia Szent Domonkos tiszteletére
							- Ima domonkos hivatásokért

Szent Domonkos élete

Kevés olyan szent van az Egyházban, akiről ilyen sok hiteles dokumentum maradt fenn. Életét megismerhetjük a szentté avatási per anyagából, a testvérek tanúságtételeiből. Olvashatjuk ezeket magyar nyelven is Vladimir J. Koudelka OP: Domonkos – Isten igéjének hirdetése című könyvében. Szászországi Boldog Jordán Libellus, azaz Könyvecske a Prédikátorok Rendjének kezdeteiről című írása is rendelkezésre áll magyarul. Ez a mű hiteles forrás Szent Domonkos kortársának a tollából. Prof. Mehrle Tamás OP: Szent Domonkos életének tanítása című könyve segítségével pedig elmélkedve végiggondolhatjuk életének részleteit.

Még arcvonásait is ismerhetjük két forrásból. Boldog Cecília leírása szerint „Domonkos középmagas volt, tagjai finomak, arca enyhén rózsás, szép szemekkel, haja és szakálla vörösesszőke. Homlokából és szeméből olyan kisugárzás áradt, amely mindenkiből tiszteletet és rokonszenvet váltott ki. Ha egy embertársának szükségét megtapasztalva éppen nem a szánakozás töltötte el, általában derűs volt és szívélyesen baráti. Kezei hosszú ujjúak és szépek, hangja erőteljes, jóhangzású és szépen csengő. Nem kopaszodott, tonzúrájának hajkoszorúja ép és teljes volt, itt-ott ősz hajszálak tarkították.” (Koudelka könyve 67. oldal) Fehér kőből faragott mellszobra eredeti vonásait őrzi. Ezt a szobrot koponyája alapján készítették, amikor földi maradványait áthelyezték a díszes síremlékbe. A szobor síremléke előtt látható Bolognában.

Domonkos Calaruegában, Spanyolországban született 1170-71-ben. Édesapja Guzmán Félix, édesanyja Aza Janka (lásd augusztus 2.), akit boldogként tisztelünk. Domonkos születését csoda előzte meg. Édesanyja álmában úgy látta, hogy egy kiskutyát szül, aki a szájában égő fáklyával az egész világot lángba borítja. A kutya már Szent Domonkos kora előtt is a prédikátor szimbóluma volt, ahogy a bárány a híveké, a farkas pedig az eretnekeké. Firenzében egy freskó témája a prédikátorok missziója az Egyházban. A kép alsó részén látható Szent Domonkos, amint kis fekete-fehér kutyákat küld szét a világba. Ezek megtámadják és széttépik a kis bárányokra támadó farkasokat. A kutya prédikációs jelképként bekerült a rendi címerbe.

Szent Domonkos Mária-tiszteletét édesanyjától, Boldog Jankától tanulhatta, aki kisgyermekkorában magával vitte őt zarándokútjaira Silosba, a híres Mária-kegyhelyre, oda, ahol Silosi Szent Domonkos (született 1010 körül, meghalt 1073. december 20-án) bencés szerzetes, prior, későbbi apát élt. A kolostor, ahol meghalt, ma az ő nevét viseli: „Santo Domingo de Silos”. Szülei az iránta való tiszteletből adták fiuknak ezt a nevet. A szülőknek Szűz Mária és a többi szent iránti tisztelete meghatározó lehetett gyermekeik életében. Jól gondoskodtak vallásos nevelésükről. Mannesz nevű testvére is belépett a Rendbe és őt is a boldogok között tartjuk számon (lásd augusztus 18.). Domonkos nevelését pap nagybátyjára bízták. Később pedig Palenciában teológiai tanulmányokat folytatott és kitűnt a szegények iránti könyörületességben, mint osmai kanonok a buzgó imádságban, és mint elöljáróhelyettes (1201) szépen haladt előre mások okos vezetésében. Az igehirdetés szorgalmas munkása lett az albi eretnekség által felforgatott toulouse-i vidéken (1206) és III. Ince pápa jóváhagyásával a hit terjesztésének új módját vezette be az evangéliumi szegénység példájával és a tanításban a testvéri példabeszéddel. A nők szerepét is igen nagyra értékelte az evangelizálás munkájában. Ezért kolostort alapított nekik a Dél-Franciaországi Prouille-ban (1206), hogy az számukra a lelki fejlődés helye legyen. Az igehirdetésben vele együtt működő néhány társa fogadalmát elfogadva, Toulouse-ban megalapította (1215) az első testvéri közösséget, és ezzel egy új szerzetesrend alapját vetette meg. A kanonoki szabályozott életet Szent Ágoston Regulája alatt apostolivá fejlesztve, a maga és Rendje nevében vállalta az igehirdetés szolgálatát, ami akkoriban csak a püspökök kiváltsága volt. III. Honóriusz pápa 1216. december 16-án engedélyezte a Prédikátorok Rendjének működését. Domonkos Rómában 1217. január 18-án biztos értesülést kapott a Rend egyetemes jóváhagyásáról. Amint Jézus küldte az apostolokat, úgy Domonkos – Isten kegyelmében bízva és a Boldogságos Szűz Mária pártfogására támaszkodva – szétküldte kettesével a testvéreket 1217. augusztus 15-én egész Európába, hogy misszionáljanak. Magának tartotta fenn Olaszország északi, katar eretnekségtől veszélyeztetett nehéz missziós részét. Míg buzgó igehirdetéssel Istent adta az embereknek, az imádság erejével az embereket vonzotta Istenhez. „Mindenütt, szóban és cselekedetben, evangéliumi emberként viselkedett, testvéreivel senki nem volt nála közvetlenebb vagy kedvesebb. Nagyszerű és a legfőbb vigasztaló volt”.

Minden erejét az igehirdetésre és a testvérek látogatására fordította. Mivel mindig gyalog járt és önmagával nem sokat törődött, 50 éves korára fizikai ereje megfogyatkozott. Ezért és alázatból is le akart mondani a Rend vezetéséről. A testvérek nem fogadták el lemondását, viszont abba beleegyeztek, hogy a káptalant (rendi nagygyűlést) a definitórium, a kiválasztott testvérekből álló testület bonyolítsa le helyette. Domonkos alázatát mutatja, hogy bár akarata ellenére volt, mégis engedelmeskedett a testvérek kérésének, és továbbra is vállalta a vezetésüket.

Domonkos 1221-ben Bolognában súlyosan megbetegedett, és azt akarta, hogy ott, a szőlőkről nevezett Szent Miklós templomban, „a testvérek lába alatt” temessék majd el. Így is lett, Bolognában halt meg 1221. augusztus 6-án, és szándéka szerint egyszerű sírba temették ott el. Sokan vallották, akiket különböző betegségek sújtottak, hogy sírjánál visszanyerték egészségüket. A testvérek azonban nem voltak hajlandók elismerni a csodákat, és ezért a fogadalmi ajándékokat összetörték.

Végre 1233. május 24-én IX. Gergely pápa utasítására (amikor Szászországi Boldog Jordán sok testvérrel általános káptalant tartott Bolognában), Teodorik ravennai érsek, pápai legátus jelenlétében márvány emlékműbe helyezték át Domonkos testét. (Ezért május 24-én a Rend megemlékezik Szent Domonkos ereklyéinek átviteléről, és ahol úgy alkalmasabb, ezen a napon ünneplik őt augusztus 8. helyett.) Ekkor csodálatos, természetfölötti illat kezdett áradni a szent testből, „mindenkinek világosan mutatva, hogy Krisztusnak milyen jó illata van itt, azaz, hogy az elhunyt milyen szentéletű volt. Az érsek mondja a szentmisét, és Pünkösd harmadik napja lévén, a kezdő énekben a kórus ezt zengi: Fogadjátok dicsőségetek gyönyörűségét!” (Szászországi Jordán). Ezzel kezdődött a kánoni eljárás, amelynek befejeztével 1234. július 3-án IX. Gergely pápa Domonkost a szentek sorába iktatta. Ezután Vercelli Boldog János, a hatodik rendfőnök, méltóbb sírt építtetett és 1267. június 5-én oda helyezték a testét. Amióta augusztus 6-án ünnepli az Egyház Urunk színeváltozását, azóta Szent Domonkos ünnepe augusztus 8-án van.

Szent Domonkos lelkisége

Egy cél vezérelte Domonkost egész életén át: a tenni akarás a lelkek üdve érdekében. Ehhez állandóan úton kellett lennie. Az apostolokhoz hasonlóan annyira ráhagyatkozott a gondviselésre, hogy nem hordott magánál szinte semmit, és nagyon kevéssel beérte. Nem gondolta, hogy a vándorprédikátornak az úton szüksége volna pénzre. Nagyon elszomorította másoknak a gondviselés iránti bizalmatlansága, ezért előfordult, hogy akár könnyekre is fakadt. Biztos volt benne, hogy Isten küldi őket az apostoli útra, ezért nem kell aggódniuk megélhetésük miatt. De mivel irgalmas volt és együttérző, ezért, ha szükségesnek ítélte, gondoskodott a testvérek számára anyagiakról is. A mozgékonyságot a szegénység által biztosította. Csak a legszükségesebbet tartotta magánál: a Szentírást. Még egy váltás ruhája sem volt, így rengeteg gondtól szabadon tudott úton lenni.

Lehet, hogy ez furcsának hangzik, de képzeljük csak el, milyen érdekes lett volna, ha 10 bőrönddel utazik drága hintón és közben a szegénységről beszél. És mennyi időt kellett volna fordítania a ki- és a becsomagolásra naponta, hány ember kellett volna, hogy segítségére legyen, hogy kiszolgálja? Ő egyszerűen oldotta meg ezt, és így volt ideje az Istennel való kapcsolatra és az emberekre, akik köré sereglettek. Az időt nem töltötte fölösleges dolgokkal, csak a prédikálásnak és a térítésnek élt. Teljesen lemondott személyes kényelméről. Még saját cellája sem volt, sem saját ágya. A földön aludt, illetve éjszakáit legtöbbször imában töltötte a templomban. Ennivalót is csak annyit vett magához, amennyire feltétlenül szüksége volt. Mindezt jókedvűen tette, és testvéreitől nem követelte meg szigorúan ugyanezt az életformát. Inkább példájával tanította őket, semmint szigorával. Erről tanúskodnak a testvérek feljegyzései, amit „Szent Domonkos kilenc imamódja” címmel alább közreadunk.

Lelkiségének bemutatásához hozzátartozik a bűnhöz és a szenvedéshez való hozzáállásának megvilágítása. Domonkos nem tekintette önmagát jobbnak a többi embernél, nem nézte le a bűnösöket, sőt mély együttérzés töltötte el irántuk. Éjszakai alvásidejét feláldozta, hogy vezekeljen a maga és a mások bűneiért. Feljegyezték róla, hogy nagyon irgalmas volt, gyakran engedélyezett a testvéreknek felmentéseket a szabályok alól, de sajátmagával sosem tett kivételt. A szenvedést elég nehéz elfogadnia a mai embernek. Hiszen korunkban a testi jólét, a test ápolása és az egészség istenítése annyira elterjedt, hogy még talán az is önsanyargatásnak tűnhet valakinek, ha lemond arról, hogy egy nap bekrémezze az arcát. Eltolódott az értékrend. Értetlenségünk egyik oka az, hogy a korszellem mást diktál most, mint a középkorban, a másik oka pedig az, hogy a szentek életében mindig van valami radikális, valami olyan sajátos és határozott Jézuskövetés, amihez az átlagos embernek nincs ereje. Domonkos Jézussal akar egyesülni a szenvedésben is. Önként vállalt szenvedése nem életcélja, nem bizonyítani akar, nem önmagára akarja felhívni a figyelmet, hanem, mivel tudja, hogy Jézus élő személy, ezért az ő szenvedésén akar könnyíteni, le akar venni Jézus terhéből és együttérzését akarja neki kifejezni.

Mai példával:

Nem elég megnéznem a Jézus szenvedéséről szóló Passió című filmet a fűtött lakásban, a kényelmes fotelban ülve, mogyorót rágcsálva, hanem ezt a filmet megnézve az élő Jézusra kell gondolnom, és el kell jutnom arra az elhatározásra, hogy változtatnom kell az életemen. Nem maradhatok közömbös az értem szenvedő, élő Jézus iránt. Ha megpróbálok azonosulni vele, akkor más fényben fogom látni az életet, az egészséget, a betegséget, a test és a lélek gondozásának egyensúlyát, a lemondás értelmét, és különösen a halál értelmét, ami nemcsak az élet elvesztésével egyenlő, hanem a hazatalálással is, az igazi (az örök) élet megtalálásával is. Ha itt most egyesülni tudok Jézussal a kényelmetlenségekben, a nehézségekben és a fájdalmakban, a jó dolgok elveszítésében, akkor majd vele lehetek az igazi és el nem múló jóban is. Ez a remény táplálja a szent kitartását a nehézség idején olyan fokon, hogy még akár a lassú és fájdalmas halált is szívesen vállalná a Jézussal való egység kedvéért. E számunkra teljesen szokatlan viselkedés megértésének a kulcsa Domonkos élő és intenzív Isten-kapcsolatában rejlik.

Helyettesítsük be Jézus személyét a legkedvesebb barátunkkal vagy családtagunkkal, és így gondoljuk végig Jézus szenvedését. Így már másképp fog érinteni az értem (a megmentésemért) elviselt fájdalma, elárultatása, megvetettsége, vérző sebei, leköpött arca, kigúnyolása. Személyes hálával és együttérzéssel fog megtelni a szívem a barátom iránt, amiért mindezt értem és helyettem elvállalta. Mondhatta volna (ahogy mi szoktuk), hogy ő ezt nem érdemelte meg, nem az ő dolga, miért épp ő vállalja el helyettem. És nem tette, nem rázta le magáról a felelősséget, hanem éppen ellenkezőleg, vállalt engem (a bűnös embert, akit a barátjának nevezett) azért, hogy az örökéletet, amit ki nem érdemelhetek, ajándékként nekem adhassa. Jézus van a történet középpontjában, nem én.

Domonkos gyakran kérdezte hangosan sóhajtozva Jézustól: „Uram, mi lesz a bűnösökkel?!” Természetesen tudjuk jól, hogy mindannyian bűnös emberek vagyunk, egyikünk sem kivétel. Szent Domonkos sem tartotta magát tökéletesnek. Nem arról van itt szó, mintha mi ártatlanok ujjal mutogatnánk másokra, hogy ők a bűnösök, mi pedig a szentek. Úgy kell ezt értelmeznünk, hogy mi, akik ismerjük a jó utat, nap mint nap újra és újra próbálunk járni rajta. Ahányszor csak elesünk, tudjuk, hogy Isten segítségével fölkelhetünk, benne bízva haladhatunk az úton. Tudjuk, hogy Jézus megváltásának köszönhetően van bocsánat és lehetőség a visszatérésre. Bűnösökön leginkább a rossz irányban haladókat értjük, akik még nem ismerték fel, merre kellene menniük. Sokan vannak, akikhez még nem jutott el a jó hír, hogy van megváltás, van bocsánat, van örökélet, érdemes szeretni, és még talán nem is tudják, hogy meg kellene térniük, hogy irányt kellene váltaniuk. Domonkos hozzájuk érzett küldetést, és ma is ez a Rend feladata: elérni azokat az embereket, akik még nem tértek rá a Jézushoz vezető útra.

Domonkos aggódása nem kezét tördelő, helyben toporgó, tétlen aggódás. Cselekvés születik belőle: vezekel, böjtöl, kérleli az Istent a konkrét személyek megtéréséért, és belső sürgetést érez arra, hogy hirdesse nekik az evangéliumot. Bátran beszél nekik Istenről és jól megtalálja a megfelelő hangot az emberekhez. Imái, amelyek mindig meghallgatásra találnak, biztosítják hozzá a szükséges kegyelmet. Domonkos bízott az isteni gondviselésben és Szűz Mária anyai oltalmában.

Szabó Bertalan OP:

Szent Domonkos szavai

Bevezetés

Szent Domonkosnak, rendünk alapítójának egyéniségét szeretnénk megragadni, a szavain keresztül. A szavak, amelyeket használunk, lényegesek, hiszen sokat elárulnak rólunk. Sokszor a sorok között üzenünk egymásnak. A kommunikáció a domonkos élet elengedhetetlen eleme. Szent Domonkos a szavak igazi mestere volt: nála nem volt különbség a szó és a tett között. A mai világban a szavak gyorsan elkopnak, elhasználódnak. A nagy szentek egyéniségét mégis feltárják a szavaik. Példájukkal teszik teljessé mindazt, amit üzennek nekünk. Szent Domonkos, korának egyik legnagyobb szónoka, Isten igéjéből merít erőt szavaihoz és tetteihez. Az alábbiakban hiteles dokumentumok alapján szeretnénk emlékeztetni Szent Domonkos fontosabb kijelentéseire és elmélkedni azokon.

1. „Nem akarok holt bőrökön tanulni, amíg emberek halnak éhen.” (Sz. Boldog Jordán: Libellus, 10. sz.) 1196: súlyos éhínség tör ki a spanyolországi Palenciában, ahol Szent Domonkos tanul. Elhatározza, hogy eladja minden könyvét, amelyek pedig számára szükségesek; a befolyt pénzt kiosztja a rászorulók között. A gazdag ifjú ismert evangéliumi története (főként Mt 19, 21) nagy hatással volt rá. Példáját több teológus hallgató és professzor is követte. Szent Domonkos szíve már fiatalon telve volt szeretettel a szegények iránt (Rm 12, 1516). Ezért is lehetett rá mondani: „mindenki szerette, mindenkit szeretett”.

2. „Ó, én Istenem, kérlek Téged, ne nézd az én vétkeimet. Abban a pillanatban amikor belépek ebbe a városba, ne zúdítsd haragodat arra a népre, amely itt lakik, és ne távolodj el tőle az én bűneim miatt!” (Egy eredeti prouille-i kézirat nyomán, amely a francia forradalom idején elveszett.) Szent Domonkos már papi emberként, de még magányos vándorprédikátorként mondta el ezt az imát. Valahányszor egy városhoz közeledett, elsírta magát arra a gondolatra, mennyi bűnt követhetnek el benne. De a saját bűnei és nyomorúságai is eszébe jutottak. Lelkiségének egyik alapgondolata az, hogy csak a megtért prédikátor tud más embereket megtéríteni. Miként Jézus, áldozatul ajánlja fel önmagát a bűnösökért.

3. „Kedveseim, reméljünk az Úrban, hogy győzni fogunk, mivel vér tisztítja meg a bűneinket.” (Gérard de Frachet: Vitae Fratrum, 65. sz.) Szent Domonkost és társait francia földön, valamikor 1206 és 1211 között, becsapta egy albi eretnek. Vezetőnek csatlakozott hozzájuk, de tövises bozótba csalta őket, ahol hamarosan kisebesedett és vérezni kezdett a lábuk. Szent Domonkos örömmel viselte e szenvedéseket; hálát adva az Úrnak, bátorította már-már elcsüggedő társait. Az albi eretnek mindezt látva megvallotta bűnét, bocsánatot kért és megtért. A világ ravaszságával mi is gyakran szembesülünk, de nincs okunk a kétségbeesésre, mert Szent Domonkos példájára erőt meríthetünk a próbatételeinkből.

4. „Egy kis penitencia!” (Spanyolországi István tanúvallomása a szentté avatási perben). Egy ízben Szent Domonkos az úton járva, megbotlott egy kőben és megütötte a lábát. Nem bosszankodva, hanem örömmel viselte a váratlanul felbukkanó nehézségeket. A kereszt Szent Domonkos számára nemcsak a fájdalomnak, hanem a boldogságnak is a helye. Örvendezett a viszontagságokban és türelmes maradt az ellenséges környezetben is. Példájából erő és öröm árad felénk is. Mai szemmel szinte bolondságnak tűnik ez a mondat. Valójában mindent úgy néz, ahogy Isten. A próbatételek isteni szemszögből nézve adományokká válnak. A szeretet az apró dolgokat is értékessé, örömtelivé és naggyá teszi!

5. „Toulouse-ban sokan köszönnek nekem, de Carcassonne-ban mindenki ellenséges hozzám.” (Orvietói Konstantin: Szent Domonkos legendája, 62. sz.) Carcassonne ebben az időben rendkívül egyházellenes város volt, Toulouse-ban viszont Domonkost mindenki tisztelettel és szeretettel vette körül. Carcassonne-ban Domonkos állandó támadások és sértések céltáblája volt: ez a város a Golgota helye az életében. Mégsem kerülte el, hanem bátran odament, vállalta a szenvedéseket. Szívesebben tartózkodott Carcassonne-ban, mint Toulouse-ban, mivel jobban örült a viszontagságoknak, mint a kényelemnek.

6. „Nem vagyok méltó a vértanúság ajándékára; még nem érdemeltem ki ilyen halált.” (Sz. Boldog Jordán: Libellus, 34. sz.) 1209 körül, Carcassonne-ban tette ezt a kijelentést Rendünk alapítója.

A vértanúság vágya végigkísérte Szent Domonkos életét. Tudjuk, hogy az első időkben az Egyház szinte csak a vértanúkat avatta szentté. De ez Isten külön adománya, titokzatos tervének megfelelően. A keresztből így is bőven kijutott Domonkosnak, mint ahogy nekünk is. Mi azonban sokszor panaszkodunk és türelmetlenek vagyunk. Szent Domonkos egyre nagyobb próbatételekre vágyakozott, annyira szerette Jézust. Mindig készen állt arra, hogy életét áldozza Jézusért és az evangéliumért. A szerzetességet lehet vértelen vértanúságnak is tekinteni. Az általa létrehozott Rend igazolja, hogy a Gondviselésnek nemcsak vértanúkra, hanem hitvallókra is szüksége van.

7. „Hadd haljak meg lassú halállal!” (Sz. Boldog Jordán: Libellus, 34. sz.) Szintén egy ellenséges támadás idején mondta ki ezeket a szavakat Szent Domonkos. Ezzel szégyenítette meg azokat, akik az életére törtek. Még énekelt is, amikor ellenségeit megpillantotta. Mindezen annyira megdöbbentek az albigensek, hogy végül is nem mertek neki ártani. Csak Jézus és az apostolok üzenetének a fényében lehet ezt a kijelentést megérteni. „Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért.” (Jn 15,13). „Boldogok voltak, hogy gyalázatot szenvedtek Jézus nevéért” (ApCsel 5,41). „Szent Domonkos minden szavában és cselekedetében Isten és az emberek barátjának bizonyul.”

8. „Uram, könyörülj népeden! Mivé lesznek a bűnösök?” (Peyronnet Vilmos tanúvallomása a toulousei perben). Sok álmatlan éjszakát és sírást okozott Szent Domonkosnak a bűnösök helyzete. Nagyon sok bűnöst meg tudott a szavával téríteni. Viszont sokan voltak olyanok is, akik nem hallgattak a szavára és folytatták addigi életüket. Nemcsak a keresztényekért, hanem a hitetlenekért is imádkozott, olyanokért, akik Jézusról nem is hallottak. Éjszaka imádkozott és vezekelt, hogy lecsillapítsa Isten haragját a bűnösök iránt. A compassio a bűnösökért a domonkos hivatás alapja, amely arra sarkall minket, hogy mind hatékonyabban igyekezzünk tanúságot tenni hitünk mellett. Nemcsak az embereknek kell beszélni Istenről, hanem Istennek is beszélni kell az emberekről!

9. „Ne ellenkezzetek: tudom én, hogy mit teszek!” Spanyolországi István domonkos szerzetes tanúvallomása szerint Domonkos 1217. augusztus 15-én e szavakkal küldte el őt és öt másik társát Párizsba, teológiai tanulmányok folytatására. Mind a narbonne-i érsek, mind a toulouse-i gróf ellenezte Domonkosnak ezt a tervét. A Domonkos Rend gyors elterjedése mutatja, hogy isteni sugallat volt az, amelynek engedelmeskedett. Jézus és a nyomában járó nagy szentek nem emberi logika szerint okoskodnak és cselekednek. Mi sokszor óvatosak vagyunk és nem fürkésszük ki elég buzgón Isten akaratát, sem a magunk sorsával, sem a Rend hatékonyabb terjedésével kapcsolatban. Mi horizontálisan szemléljük a valóságot és nem vertikálisan. Nem vesszük észre Jákob lajortorjáját: a mennyek országa már e földön elkezdődik. Nem a képzelőerő, hanem Isten akarata vezette Szent Domonkost a Rend céljainak megfogalmazásában. Ha valamit alaposan megfontoltunk, ne engedjük, hogy gyenge hitű emberek megingassanak és elbizonytalanítsanak minket!

10. „Bízz az Úrban, mert semmi sem hiányozhat annak, aki az Urat féli.” Spanyolországi István szeretett volna valamennyi pénzt kérni az útra. A válasz nem elégítette ki. Szent Domonkos odaborult eléje és sírt; végül megengedte, hogy adjanak neki egy kisebb összeget. Sokszor nem az apostolok egyszerűsége és igénytelensége jellemzi a mi magatartásunkat sem. Nincs bennünk elég bizalom sem az isteni Gondviselés, sem az emberek iránt. Velünk is előfordul, hogy követeléseket fogalmazunk meg és feltételeket szabunk. Szent Domonkost Isten Lelke vezette, aki szívét szabaddá tette. Fontos az, hogy bukásainkat a lelki szegénységben belássuk, ahogy később Spanyolországi István is belátta. A felesleges dolgok kiküszöbölése az életünkből állandó feladatunk!

11. „Menj, fiacskám, menj bizalommal! Egy nap kétszer is fel foglak ajánlani Istennek, magammal együtt. Ne kételkedj: sok lelket fogsz az Úrnak megnyerni és sok gyümölcsöt fogsz hozni!” Spanyolországi István tanúvallomása szerint Pierre Seilhannak mondta ezt Szent Domonkos. Ő volt az a toulouse-i vendégfogadós, aki elsőként tért meg az albigensek közül és aki egyik legelső társa lett az igehirdetésben. Pierre Seilhan aggódott, mert nem volt elég könyve az Evangélium hirdetéséhez. Szent Domonkos az ő aggodalmait is le tudta csillapítani. Az első domonkosok egyszerű emberek voltak, akik nagyon sokszor felkészületlennek érezték magukat. A rendalapító igyekszik kihozni ezeket az embereket a bizonytalanságukból és a félénkségükből. Ma sok eszköz a rendelkezésünkre áll az igehirdetésre, de az mégis alapvetően az Istentapasztalat átadása. A prédikátor eszköz Isten kezében, bár nem élettelen eszköz. Sokszor kell kérnünk Szent Domonkost, hogy mutasson be minket az Úrnak, hogy minél több lelket tudjunk neki megnyerni!

12. „Menjetek csak nyugodtan, mivel az Úr meg fogja nektek adni a szó ajándékát, mindig veletek lesz és semmi sem fog hiányozni nektek.” (Spanyolországi István tanúvallomása) Szent Domonkos minden módon igyekezett meggyőzni a testvéreket arról, hogy menjenek prédikálni. A tanulatlanokat is prédikálni küldte. A prédikátor számára a legfontosabb nem a felkészültség, hanem az, hogy aggodalmat érezzen a lelkek üdve miatt. Ha ez az aggodalom a szívében lakik, a Szentlélek segíteni fog neki abban, hogy hitét megvallja embertársai előtt (v. ö. Mt 19, 19-20). Szavaival Szent Domonkos minket is arra sürget, hogy hagyatkozzunk mindjobban a Szentlélekre.

13. „Ezek azok a fegyverek, amelyekkel harcolnod kell!” Megint csak Spanyolországi Istvánnak mondta ezt Rendünk alapítója, miután számára elég váratlan módon beöltöztette a Rend fehér habitusába. Domonkos életünk Isten ajándéka, amelyet meg kell tudnunk védeni. Felelősséget is és küzdelmet is kiván tőlünk a keresztény élet: mennyire mélyen igaz ez a domonkos életre! Legnagyobb Ellenségünk e küzdelemben a Sátán. Sok mai keresztény ember számára ez a dimenzió nem sokat jelent; pontosan ezért satnyulhat el a mi domonkos életünk és tanúságtételünk is. A szentek életében a harc a Gonosz ellen jelentős helyet foglal el. A Sátánnak a mostani világban ezernyi módja és eszköze van arra, hogy elcsábítson minket. A domonkos szerzetes és a Szent Domonkos útján járó ember ma is a Sátán alattomos támadásainak a céltáblája. A Salve Regina körmenet e küzdelem egyik jele.

14. „Az Úr fogja a szavakat az ajkaidra helyezni.” Buonviso da Piacenza még novicius volt, amikor Szent Domonkos prédikálni küldte Bolognából Piacenzába. Csakhogy neki ekkor még semmiféle apostoli tapasztalata nem volt. A Szentírást is csak igen kevéssé ismerte. Buonviso végül is elment Piacenzába és ott rögtön hárman fel is öltötték a Rend fehér habitusát. A tanulás természetesen elengedhetetlen. Nem igazi követője Szent Domonkosnak az, aki nem törekszik elmélyedni a tanulásban. Számára azonban a tanulás nem elsősorban intelligencia, teológiai műveltség kérdése, hanem Isten megtapasztalása. Prédikátornak lenni annyi, mint Isten ajándékait befogadni és továbbítani.

15. „Bárcsak megérteném a nyelvüket, hogy Isten igéjét hirdethessem nekik!” (Gérard de Frachet: Vitae Fratrum, 73. sz.) Bertrand testvér tanúságtétele szerint Toulouse-ból Párizsba menet Szent Domonkos német zarándokokkal találkozott, akik énekeltek, imádkoztak, Domonkost és társát pedig mindenféle földi jóval ellátták. Erre Domonkost elfogta a vágy, hogy hirdesse nekik az Isten igéjét. Az Úr megadta neki a nyelvek adományát és a zarándokok minden szavát megértették. Szent Domonkos élete ugyanis állandó pünkösd volt. Ugyanaz a Lélek töltötte el, aki az apostolokra szállt (v. ö. Mt 10,19). Szent Máté evangéliumát mindig magánál hordta: ez biztosított számára igazi kapcsolatot a Szentlélekkel. A pünkösd nem történeti esemény számunkra, hanem igazi személyes tapasztalat, amely mind Isten-kapcsolatunkat, mind igehirdetésünket élteti és táplálja.

16. „Már le akartok mondani a szegénységről és nagy palotákat akartok építeni?” (Spanyolországi István tanúságtétele) Rudolf testvérnek, a bolognai Szent Miklós kolostor ökonómusának tette ezt a szemrehányást Rendünk alapítója, amikor az nagyobb cellákat kezdett el építettetni, mint Domonkos szerette volna. A domonkosokat és a ferenceseket az első időkben Jézus Krisztus szegényeinek is nevezték. A szegénység nem egyszerűen szerény anyagi helyzetet jelent: világosságot, nyíltságot az emberi kapcsolatokban, illetve az igazság megélését és hirdetését. A domonkos szerzetes egy koldulórend tagja, akinek szavai és cselekedetei egyaránt visszatükrözik a lelki szegénységet. A szegénység és az igazság a domonkos lelkiségben testvérekké válnak. A szemlélődés ugyanennek a szegénységnek a jele: az ember képessé válik arra, hogy elszakadjon a testi javaktól és Istenhez felemelkedjen. Az igazság hirdetése a szegény szív Istenhez fordulásának lesz a gyümölcse.

17. „Mindenképpen szükséges, testvérek, hogy a nővérek számára házat építsünk, még akkor is, ha a mi házunk építését ez késleltetné.” 1220-ban, Bolognában mondta e szavakat Szent Domonkos, Diana d’Andolo és társai mihamarabbi letelepedését védelmezve. E kijelentéshez kapcsolódóan Szent Domonkos és a nők kapcsolatáról elmélkedhetünk. Különleges karizmája volt arra, hogy a nők között apostolkodjon. Prouille-ban, Madridban, Rómában alapított női közösségeket. A prouille-i közösséget albigens nőkből verbuválta össze. A tanúságtételek szerint Domonkos a nők iránt tartozkódó, ugyanakkor nemeslelkű, finom, gyengéd, tapintatos volt. Egyetlen máig fennmaradt levelét a madridi nővéreknek írta. A nővérek házai a domonkos jelenlét lényeges jelei mindenütt a világban.

18. „Nincsen szükségünk lovagok segítségére, mert angyalok védelmezik a testvérek házait.” (Gérard de Frachet: Vitae Fratrum, 84. sz.) Bolognában egy törvénytudó lépett be a Rendbe, akit a rokonai igyekeztek mindenáron lebeszélni erről a lépésről. Arra kérte Szent Domonkost a belépéskor, hogy rendeljen a rendház védelmére lovagokat, nehogy a feldühödött rokonai elrabolják. Végül is a testvér rokonai megszégyenülten távoztak. Az angyali segítség Szent Domonkos életszentségét igazolja. Az evangéliumi szegénység arra ösztönzi Isten angyalait, hogy a testvérek segítségére siessenek; kritikus helyzetekben angyalok táplálják őket. Mennyi nyomás nehezedik ma is a világ részéről azokra, akik Szent Domonkos lelkisége szerint akarnak élni! A természetfeletti azonban létezik, sőt ez az igazi valóság, amelyhez képest mindenfajta földi érték viszonylagos.

19. „Ébredj rá arra, hogy hibáztál!” (Faenzai Rudolf tanúságtétele) Nagyon sokszor előfordult az, hogy a rendalapító félrevont egy testvért és ezeket az elmarasztaló szavakat mondta neki. Mindezt nagyon szelíden és derűsen gyakorolta. Annyi alázatosság volt a szemrehányásaiban és feddéseiben, hogy a testvérek szinte megkönnyebbülést és vigaszt éreztek. Szent Domonkos kivételes egyéniségként sokat szenvedett a körülötte élő emberek fogyatékosságaitól. Ő azonban soha nem türelmetlenül reagált ezekre a gyengeségekre. Az Evangélium szellemében igyekezett a testvéri feddést gyakorolni (Mt, 18,15). A testvéri figyelmeztetés művészének is tekinthető: nem lehetett haragudni rá, annyira körültekintő és szelíd volt e kérdésben. A szabályzat megtartásához azonban következetesen ragaszkodott.

20. „Menj és imádkozz: majd az Úr gondoskodik!” Megint csak Faenzai Rudolf számol be e szavakról, miután egyszer felhívta Szent Domonkos figyelmét az alapvető élelem és ital hiányára a kolostorban. Engedelmeskedve a szavaknak, Rudolf elment imádkozni a templomba: erre rögtön megoldódtak a nehézségek és mindenkinek lett bőségesen ennivalója. Nem feltétlenül szoros értelemben vett csodákra kell gondolni, hanem arra, hogy a Rendnek mindig akadtak jótevői. Szegénynek lenni annyi, mint Isten és az emberek kezében lenni. Az isteni Gondviselés apostolának is tekinthetjük szentünket. Nem egyszerűen a természet az, amely táplál minket és nem is csak az emberek azok, akik gondoskodnak rólunk. A Gondviselés uralja, szükség esetén pedig pótolhatja a természetet.

21. „Megérdemlem azt, hogy leváltsanak, mert haszontalan és erőtlen vagyok.” (Faenzai Rudolf tanúságtétele a bolognai perben) Az 1221-es bolognai káptalanon mondta ezt a rendalapító. A megdöbbent és megzavarodott testvérek nem egyeztek bele abba, hogy leváltsák, de azt elfogadták, hogy definitórium irányítsa a káptalan munkálatait. Nehéz itt megállapítani, hogy meddig terjed az alázatosság és hol kezdődik az őszinteség. A provence-i sikertelen időszak és a sok gyalogos utazás alaposan felőrölte az erejét. Lényeges az, hogy Szent Domonkos alávetette magát a többség akaratának. A demokratikus szavazás mind a mai napig jelentős szerepet játszik a Rend vezetésében. Azt valljuk, hogy a Szentlélek útmutatásai ezek, amelyek a Rend mai fejlődését nagyban meghatározzák. Szent Domonkos egész életében fürkészte Isten akaratát és alávetette magát a Szentlélek vezetésének.

22. „Mihelyt megszerveztük és megerősítettük a Rendet, a kunokhoz megyünk, hogy a krisztusi hitet hirdessük nekik, és hogy megnyerjük őket az Úrnak.” (Velencei Pál tanúságtétele) Szent Domonkos gondoskodó szeretete megkülönböztetés nélkül minden emberre kiterjed, a hitetlenekre is. A modern ember nem nagyon lát túl a saját látókörén. Ha foglalkozik is másokkal, igen keveset törődik az ismeretlenekkel. Mi, mai emberek, nem tudunk aggódni azokért, akiket nem ismerünk. Viszont elemészt minket az aggodalom önmagunkért és szeretteinkért. A domonkos compassio egyetemes: távolinak tűnő célokért és emberekért is szívesen imádkozunk és cselekszünk. A rendi misszók ügyét fel kell karolnunk, abban a tudatban, hogy a mi országunk is egyre jobban a missziós területek közé fog tartozni. „A kunokhoz megyünk”: a küldetés a pogányokhoz közösségi és nem egyéni feladatot jelent.

23. „Menjük tovább és gondoljunk a mi Üdvözítőnkre!” (Velencei Pál tanúságtétele) Szent Domonkos utolsó útja a káptalan után Velencéig tartott. Betegsége miatt a rendalapító kénytelen volt lemondani arról, hogy a kunokhoz eljusson. Miközben erői fogytak, egyre gyakrabban gondolt a szenvedő Krisztusra. A bűnösök iránti szeretete és irgalmassága a szenvedő Krisztus és az Ő Fájdalmas Anyjának a szemlélésében gyökerezik. Konkrétan a szentmiseáldozat bemutatásában élte meg a mindennapi találkozást a szenvedő Krisztussal. Továbbmenni: ez a szó mindnyájunkat a létünkben érint. Folytonosan tanulni kell: Jézus is mindig tovább tudott menni az új talákozások és próbatételek felé, egészen Jeruzsálemig.

24. „Jöjjetek, imádjuk leborulva és sírva az Urat, aki alkotott minket!” (Szent Domonkos imájának újabb módjai, II) Szent Domonkos számára az imádság elképzelhetetlen könnyek és a szív odaadása nélkül. A könnyek nemcsak meghatódottságot, hanem misztikus élményt is jelölnek. Nem egyszerű áhítat, hanem az érzelmek kifejezése, amely a mai embert sokszor megijeszti. Domonkos gyakran sírt, jajgatott imádsága közben. A könnyek, a misztikus élmények és az érzelmi megnyilvánulások sokkal ritkábbak ma, mint a középkorban voltak. Szent Domonkos példája mégis arra utal, hogy a hiteles Isten-kapcsolat messze túlmutat egy racionálisan felfogható és megragadható tapasztalaton. Az ima mint puszta szokás gyakran elhidegedik és kiüresedik.

25. „Azért sírok, mert sehol sem látom az én Rendemet.” (Római Cecília: Szent Domonkos csodái, 7. sz.) Szent Domonkos egyszer elragadtatásban látta a megdicsőült Krisztust, Szűz Máriát és a mennyországot. A szentek között azonban nem látott domonkosokat, mire elkezdett sírni. Jézus e szavakkal vigasztalta meg: „A te Rendedet az anyámra bíztam.” Mária ekkor megnyitotta köpenyét, amely mögött Domonkos örvendezve fedezte fel Rendjének számos tagját. Domonkos különleges tisztelettel viseltetett Mária iránt. Szent Domonkos egész hivatása Máriának tulajdonítható: Mária közbenjárására küldte el Szent Fia Domonkost a bűnösök megmentésére. A régi domonkos liturgia a nap első és utolsó imáját is Máriának szánta. Fogadalmunkat Máriának is tesszük. Ugyanakkor Szent Domonkosnak a Rend iránti aggodalmas szeretetét nekünk is meg kell tapasztalnunk. Sokszor feltehetjük a kérdést mi is: „Hol van az én Rendem?”

26. „Gondoljatok a bűnösök nagy számára!” (Szent Domonkos imamódjai) Ezekkel a szavakkal buzdította Rendünk alapítója a fiatal testvéreket. Mélységesen szerette a bűnösöket. Tüzes vágyat érzett arra, hogy megmentse őket. A bűnösök iránti szeretetét igyekezett a fiatalabbaknak továbbadni. Az élet sokak számára csak alkalom a különféle eltévelyedésekre. Milyen sok olyan ember van ma is, aki vakon belerohan a bűn csapdájába! Realizmusra tanít minket: észre kell venni, mennyire hajlamos az ember arra, hogy Istennel szembeszegüljon. Szent Domonkos minden ember üdvösségére szomjúhozott.

27. „Fiacskám, a szeretet könyvéből többet tanultam, mint minden más könyvből. Ez a könyv mindenre megtanít.” (Gérard de Frachet: Vitae Fratrum, 88. sz.) Egy tudós ember tette fel a kérdést Domonkosnak egy prédikácója után: melyik könyvből tanulta mindazt, amit tud. A prédikáció igazi művészet: nemcsak annyit jelent, hogy beszélünk az emberekhez, hanem azt is, hogy beszélünk az emberekkel. Akár kimondatlan kérdéseikre is meg tudunk felelni. Nincsen olyan hitbeli vagy erkölcsi probléma, amit nagy ívben elkerülnénk. Az egész domonkos életforma prédikáció. A szeretet mindenre megtanítja az embert. Szeretet minden emberben van, de sokszor teljesen hamis, rosszul megélt formában. Prédikálni annyi, mint visszavezetni a szeretetet az igazsághoz, igazzá tenni az emberben lévő szeretetet. Sziénai Szent Katalin szerint az a fa, amelyet a szeretet alkotott, csak szeretetből tud élni és csak a szeretetben képes gyümölcsöt hozni.

28. „Tanulás, imádság, prédikáció.” (Faenzai Rudolf tanúságtétele) E szavakban foglalta össze Rendünk alapítója a domonkos életet. Mindegyik szó a domonkos élet lényeges alkotóelemét tárja fel. A tanulás az igazsággal való állandó töltekezést jelenti; az imádság élő és folytonosan megújuló kapcsolat Istennel; a prédikáció a domonkos élet apostoli célját mutatja meg. Szent Domonkos személyes karizmája nemcsak a domonkos lelkiséget alapozza meg, hanem az évszázadokon keresztül kialakuló egész domonkos családot.

29. „Halálom után hasznosabb leszek nektek, mint a földi életben.” (Veronai Ventura testvér tanúságtétele) Szent Domonkos számára a halál nem az élet tragikus és jóvátehetetlen megszakadása, hanem a mennyei élet kezdete. A buzgó, a szentéletű, a valóban krisztusi ember még a halálban is lehetőséget lát. A testvérek nagyon szomorúak voltak akkor, amikor a rendalapító halálos betegségével szembesültek. Ő azonban azzal vigasztalta őket, hogy a mennyben hatékonyabban fogja tudni megvédelmezni őket, mint a földön. Az utolsó órákban nem önmagáért, hanem a Rendért imádkozott Jézus főpapi imájának szavaival. Szent Domonkos halála után a Rend még jobban felvirágzott. Az O spem miram himnusz szavaival mondhatjuk: „Ó, csodálatos reménység, amelyet halálod óráján zokogó gyermekeidnek adtál, amikor atyai gondoskodást ígértél nekik a szükség idejére. Ó, atyánk, teljesítsd, amit ígértél és segíts nekünk az imáinkban! Te, aki annyi csodával mutattad meg erődet, vess véget mindannak a rossznak, ami sújt bennünket!”

30. „Csak Istennel, vagy Istenről beszélt.” (Velencei Pál tanúságtétele) A Rend későbbi jelmondatát is visszatükrözi ez a mondat: „Szemlélődni és a szemlélt igazságokat továbbadni.” A domonkos lelkiséget átjárja a kommunikáció, amelynek forrása Isten. Nem két utat jelent ez, hanem egyet: ha Isten jelenlétét és szeretetét megtapasztaljuk, akkor rendelkezünk az igehirdetés kegyelmével (gratia predicationis). Isten üzenete először az elménkben vesz lakást, aztán a szívünkben a Szentlélek teszi ragyogóvá és tüzessé, végül ajkunkon keresztül jut el embertársainkhoz. Szent Domonkos számára prédikálni annyi, mint Istenről beszélni az embereknek és az emberekkel. Az embereknek úgy beszél az Isten igéjéről, mint tanítómester, az igazság doktora; az emberekkel úgy beszél Istenről, hogy a kérdéseiket meghallgatja, nehézségeiket, bizonytalanságaikat, kétségeiket megfontolja és megválaszolja. Az ő nyomdokaiban járva, a Szentlélek áttetsző, kristálytiszta eszközévé válhatunk, világosságot és melegséget árasztva az emberek felé. Ámen. 

Szűz Mária oltalma a Domonkos Rend felett

Május 8-án köszönti a Domonkos Rend nagy pártfogóját, az Istenszülő Szűzt, kifejezve ebben az ünnepben az alapító Szent Domonkos háláját. Szent Domonkos Mária-tiszteletét édesanyjától, Boldog Jankától (lásd augusztus 2.) tanulhatta, aki kisgyermekkorában magával vitte őt zarándokútjaira Silosba, a híres Mária-kegyhelyre. Természetes lehetett számukra Szűz Mária oltalma alatt élni.

A Rend bölcsője

Ha szeretünk valakit, akkor szeretjük és elfogadjuk az édesanyját is, és így még szorosabb és jobb lehet a viszonyunk vele. Szent Domonkosnak meghitt, mély kapcsolata volt Jézussal és Máriával is. Még szerzetesrendje megalapítása előtt, 1206-ban, a dél-franciaországi Fanjeaux-ban élt. Egy alkalommal azon tűnődött, hogyan helyezze biztonságba a katar eretnekségből megtért nőket, hol alapítson kolostort számukra. A katarok elől mindenképpen el kellett rejteni őket, hiszen nem engedték volna, hogy a mozgalom egyes tagjai áttérjenek a katolikus hitre. Ezek a nők, miután döntöttek az Egyház mellett, teljesen szegényen, mindenféle anyagi támogatás nélkül az utcára kerültek. Tehát először is fedél kellett a fejük fölé. Ebben a szükséghelyzetben Domonkos és püspöke, Diego teljes lendülettel dolgoztak a segítségnyújtáson. A megtért nők nagyon aszketikus, Istennek szentelt életet éltek, és ezt továbbra is folytatni akarták, természetesen most már az Egyház keretein belül, tehát kolostort kellett alapítani számukra. Az a legcsodálatosabb ebben, hogy Domonkos elfogadta ezt a helyzetet és azt is, hogy ő az, akinek most cselekednie kell. Egészen szürke, hétköznapi szervezési munkáról van itt szó: gondoskodni kell enni- és innivalójukról, ruházatukról, szállásukról. Lépésről-lépésre fedezte fel Domonkos, hogy ebből a szükséghelyzetből születik meg az a közösség, amely prédikációjának imahátterévé, „ima-oázisává” válik, ahová mindig visszatérhet. Később pedig testvérei prédikációjának is ez nyújt imahátteret, sőt Rendje apostoli tevékenységének is imaháttere, „bölcsője” lesz.

Fanjeaux városka egy dombon fekszik, Prouille pedig a domb alatti síkságon. Segnadou-nak nevezik a helyet, ahonnan Domonkos letekintve azt látta, hogy a Szűz Máriáról nevezett prouille-i templomra leszáll az égből egy tűzgolyó. Ez a jelenség még két alkalommal megismétlődött a következő két napon. (Ennek a történetnek az emlékét mozaiktábla őrzi ott.) Domonkos ezt jelnek tekintette, és 1206. december 27-én ott alapította meg a másodrendi szemlélődő domonkos apácák kolostorát a terület földbirtokosának és Fulcónak, a helyi püspöknek a támogatásával. Itt el tudta helyezni a frissen megtért nőket is. Szűz Mária oltalmára bízta az első kolostort, amely azóta is folyamatosan működik.

Mehrle Tamás OP (1912-2002) szavaival: „Szent Domonkos természetfölötti szellemére vall, hogy előbb vetette meg a férfiak elsőrendjének természetfölötti hátvédjét, a szigorú életmódú, engesztelő, vezeklő női rend alapját, s csak utána látott hozzá magának a férfi rendnek részletesebb megszervezéséhez.”

A testvérek szétküldése

III. Honóriusz pápa 1216. december 16-án jóváhagyta a Prédikátorok Rendjét. Ekkor Szent Domonkos, miután Rómában 1217. január 18-án biztos értesülést kapott a Rend egyetemes jóváhagyásáról, Isten kegyelmében bízva és a Boldogságos Szűz Mária pártfogására támaszkodva szétküldte kettesével a testvéreket 1217. augusztus 15-én egész Európába. Úgy küldte a testvéreket apostoli útjukra, ahogy Jézus küldte az apostolokat. Semmit sem vittek magukkal az útra, bíztak a Gondviselésben.

A rózsafüzér

A legendák Domonkosnak tulajdonitják a rózsafüzért, mégsem szabad elfelejtenünk, hogy mai formája hosszú évszázadok gyümölcse. Domonkos első életrajzírói nem említik a rózsafüzért vele kapcsolatban. A rózsafüzér imádkozása kifejezi a Rend Mária-tiszteletének teljességét. Mehrle Tamás atya megfogalmazásában: „Isten kifürkészhetetlen akaratából s végtelen jóságából Krisztust Mária által akarta az embereknek adni: nemcsak a megtestesülés nagy pillanatában, hanem az idők végéig Krisztus megváltói kegyelme szétosztásában is. Ennélfogva az apostol, aki azon fáradozik, hogy az ige hirdetése által Krisztus a lelkekben megszülessék, Máriával, a lelkek anyjával való állandó benső kapcsolat szükségességét érzi, keresi, és ezt a rózsafüzérben meg is találja.”

A rózsafüzér Szűz Mária anyai oltalmának a jele, amelyet azért adott Szent Domonkosnak, hogy az eretnekek megtérítésében segítségére legyen. Lényeges eleme, hogy Máriával közösen gondoljuk át és imádkozzuk végig Jézus életének különféle állomásait. Többet foghatunk fel a megváltás titkából, ha Máriával együtt haladunk az úton, aki Jézus Krisztussal, vele és mellette átélte ezeket az eseményeket. A domonkosok elmélkedve, meditálva szeretik imádkozni a rózsafüzért. Mialatt a Miatyánk és az Üdvözlégy szövegét mondjuk, az aktuális titokkal, azaz Jézus és Mária életének egy adott eseményével foglalkozunk gondolatban.

A domonkosok között sok híres pártfogója és terjesztője volt ennek az imamódnak, például Boldog Longo Bertalan (lásd október 6.). XIII. Leó pápa Valle di Pompejit (Boldog Longo Bertalan művét) a világ plébániájának nevezte, s a Rómában lévő zarándokok figyelmébe ajánlotta; Szent X. Piusz pápa jóváhagyta az Egyetemes Rózsafüzér Társulatot, sőt elsőként ő maga lépett be. Longo kezdeményezte, hogy az egész világon együtt imádkozzák a rózsafüzért.

Számtalan rózsafüzértársulatot alapított a Rend szerte a világon. A domonkos Mária-tisztelet jeleként templomokat és kolostorokat neveztek el Szűz Máriáról, gyakran a Rózsafüzér Királynőjéről. A magyar domonkos atyák budapesti rendházukat templomukkal együtt a Rózsafüzér Királynőjéről nevezték el. Soproni templomuk is a rózsafüzér szentélye. A domonkos nővérek hódmezővásárhelyi kolostora szintén ezt a nevet viseli. Mindez Szűz Máriába és a hozzá intézett imádságba vetett bizalmukat tanúsítja. Októberenként a Rózsafüzér Királynője ünnepe kapcsán kb. 40 000 fős zarándoklatot vezetnek a francia domonkosok Lourdes-ba.

A rendi fogadalom

A testvérek és az apácák fogadalmuk szövegében engedelmességet ígérnek Istennek, a Boldogságos Szűz Máriának, Szent Domonkos Atyánknak, a Rend Általános Főnökének és az apácák házuk Főnöknőjének is. A világi domonkosok ígéretének szövegében is szerepel Mária. Tehát a fogadalomtétel szövege is tanúsítja, hogy mennyire tiszteljük Máriát, milyen nagy a belévetett bizalmunk.

Salve Regina

A Szászországi Boldog Jordán által írt Könyvecske a Prédikátorok Rendjének kezdeteiről című 13. századi dokumentum 120. pontjában ezt olvashatjuk a „Salve Regina” ének bevezetéséről:

„Az előbb említett Bernát testvér (sátáni kísértések miatti – a szerk.) kegyetlen gyötrődése volt az első alkalom, melynek hatására bevezettük Bolognában a ‘Salve Regina’ antifóna éneklését a kompletórium után. Ebből a házból kezdett elterjedni az egész lombardiai provinciában, és így végül az egész Rendben szokássá vált. Hány emberből csalta ki az alázat könnyeit Krisztus tiszteletreméltó anyjának ez a szent dicsérete? Hány hallgatójának és éneklőjének tisztította meg az érzelmeit, puhította meg keménységét, vagy adott lelkesedést szívükbe? Vagy nem hisszük, hogy Megváltónk anyja gyönyörködik az ilyen dicséretekben, és megörvendezteti a magasztalás? Egy mélyen vallásos, hitelre méltó férfi mondta nekem, hogy gyakran látta lélekben, amikor a testvérek énekelték: ‘Légy azért szószólónk’ maga az Úr anyja leborul Fia előtt és kéri őt az egész Rend megmaradásáért. Ezt azért említettem meg, hogy az ezt olvasó testvérek áhítatát még jobban ösztönözze a Szent Szűz dicséretére.”

Azóta elterjedt ez a szokás az egész világon, és szinte minden szerzetesrendben ezekkel a szavakkal fordulnak Máriához, anyai oltalmát kérve a nap végén, mielőtt aludni térnek.

Salve Regina, mater misericordiae

vita, dulcedo, et spes nostra, salve!

Ad te clamamus, exules filii Hevae,

Ad te suspiramus gementes et flentes

in hac lacrimarum valle.            

Eia, ergo, advocata nostra!        

Illos tuos misericordes oculos ad nos converte!

Et Jesum, benedictum fructum ventris tui

nobis post hoc exilium ostende!            

O clemens, o pia, o dulcis virgo Maria!

Magyar fordítása:

Üdvözlégy Királynő, irgalmasság anyja!

Életünk, édességünk, reménységünk, üdvözlégy!

Hozzád kiáltunk, Évának számkivetett fiai,

hozzád sóhajtozunk sírva és zokogva

e siralom völgyéből.

Fordítsd reánk tehát,

Szószólónk, irgalmas szemedet,

És e számkivetés után mutasd meg nekünk Jézust,

méhednek áldott gyümölcsét,

Ó, irgalmas, ó, kegyelmes, ó, édes Szűz Mária!

A domonkos pápák és a rózsafüzér

Szent V. Piusz pápa (lásd április 30.) erőteljesen szembeszállt azokkal, akik a katolikus hit ellen fordultak. Emlékezetes a török hajóhad ellen szervezett hadjárata. A keresztény fejedelmek Lepantónál 1571. október 7-én kivívott győzelmét ő a Rózsafüzér Királynője közbenjárásának tulajdonította. Ettől indíttatva elrendelte ünnepét 1572-ben. Vallásos buzgósága annyira közismert volt, hogy Szulejmán török szultán Szeged ostromakor azt mondta, hogy a keresztények csapataitól és fegyvereitől nem fél, annál inkább pápájuk imádságától.

Boldog XI. Ince pápa (lásd július 7.) is óriási erővel dolgozott a törökök elleni keresztény összefogásért. Személyes elkötelezettsége, folyamatos imádságai, az egész világot fölrázó felhívásai nem maradtak eredménytelenül. A török hadsereg július 12-én Bécs alá ért és ostrom alá vette a várost. Az összefogás eredményeként (amiben a pápának is szerepe volt) a császár, a lengyel király, a birodalmi rendek és a magyar királyi sereg két hónap múlva (szeptember 12-én) fölszabadította Bécset. A törökök hatalmas veszteséggel, fejvesztve menekültek.

Tekintettel Szűz Mária oltalmára, Boldog XI. Ince Ince pápa hálából elrendelte, hogy e napon, szeptember 12-én Szűz Mária nevét ünnepelje meg az Egyház a törököktől való szabadulás emlékére. A törökök próbáltak még ellenállni, de a győztes hadjárat folytatódott, és hamarosan felszabadult Esztergom, Buda, Belgrád.

Montforti Grignon Szent Lajos Mária

Különösen is szeretném kiemelni Montforti Grignon Szent Lajos Máriát (lásd április 28.), aki az Egyház híres szentje, de kevéssé ismeretes róla, hogy egyházmegyés papként belépett a harmadrendi domonkosok közé. Tanítása tömören kifejezve: „Mária által Jézushoz”. A rózsafüzért széles körben terjesztette. Aki szereti ezt az imádságot, az megtapasztalja az Istenszülő Szűz anyai oltalmát. Világhírű, ma is aktuális könyve: „Értekezés a tökéletes Máriatiszteletről” magyar nyelven is hozzáférhető. Alapvető lelki olvasmány, amely segít eligazodni, hogy ne tévutakon járjunk, hanem megtaláljuk az igazi utat Máriához az önátadás által.

Montforti Grignon Szent Lajos Mária felajánló imája:

„Istenem, én, mint hűtlen, bűnös gyermeked, előtted és a mennyei udvar színe előtt megújítom, megerősítem és a te kezedbe teszem keresztségi fogadalmamat Szűz Mária, a világ győzelmes királynője által. Ellene mondok az ördögnek, minden csábításának, pompájának, bármikor és bármilyen ravasz módon közeledne is.

Fölajánlom és átadom magamat Szűz Mária Szeplőtelen Szíve által Jézus Szentséges Szívének. Azért, hogy ezt Isten kegyelméből képes legyek megvalósítani, a Boldogságos Szűz Máriát anyámmá és királynőmmé választom és így kívánok neki engedelmeskedni. Jézusom, Szűzanyám, mindent átadok Nektek, hogy ti rendelkezzetek velem. Égi Édesanyám és Királynőm, te ajánld föl imáimat, áldozataimat a Szentháromságnak. Testemet, lelkemet, minden külső és belső javamat, a múlt, a jelen és a jövőbeli jócselekedeteim minden értékét neked adom.

Szűzanyám, gyöngeségem tudatában kérlek téged, kegyelmeid által segíts, hogy mindent szeretettel tudjak végezni; hogy szeretettel tudjam elvállalni és hordozni mindennapi keresztjeimet. Mindent Isten szent akarata szerint kívánok tenni, ami egyben a Szeplőtlen Szív óhaja is.

Mindezek megvalósításához kérem a jó Isten kegyelmét, a Szűzanya és minden szent közbenjárását és segítségül hívom a szent angyalokat. Ámen.”

A domonkos öltözék

A Domonkos Rend ruházatának (habitusának) része a skapuláré, aminek jelentése vállruha. A nővérek és a testvérek hosszú fehér skapulárét hordanak, ami válltól egészen a ruha hosszáig lelóg végig, elöl és hátul egyaránt. A világi közösségek tagjai a testvérek ruhájának anyagából kapják meg beöltözéskor (a rendbe lépéskor) „miniatűr” skapuláréjukat, ami 2 db kb. 6 x 6 cm-es kis fehér négyzetből áll, melyeket szalag köt össze. Ezt vagy ruhájuk alatt vagy egyéb helyen (imakönyvükben, táskájukban) állandóan maguknál hordják.

A rendi ruha és különösen a skapuláré Szűz Mária és Boldog Regináld (lásd február 12.) nevéhez fűződik. A Szászországi Boldog Jordán-féle Könyvecske 56-57. pontja így tanúskodik erről: „Regináld mester csodálatos felvétele Rómában. Ugyanebben az évben (1218-ban), amikor Domonkos mester Rómában tartózkodott, az Orleans-i Szent Ányos templom dékánja (Regináld) oda érkezett, azzal a szándékkal, hogy a tengeren túlra utazik. Nagy hírű férfi volt, kiválóan képzett, sokfelé ismert, aki öt évig tanított kánonjogot Párizsban. Mikor tehát Rómába érkezett, súlyos betegség támadta meg. Domonkos mester néhányszor meglátogatta őt, biztatta a krisztusi szegénységre és a Rendjéhez való szabad csatlakozásra, és rá is vette, hogy beleegyezzen a Rendbe való belépésbe úgy, hogy fogadalommal kötelezte magát. Boldog Regináld megszabadult tehát súlyos betegségéből és a szinte reménytelen veszélyből, de nem az isteni csoda ereje nélkül. Ugyanis lázrohamai közben láthatóan eljött hozzá az Ég Királynője, a Boldogságos Szűz Mária, és szemeit, fülét, orrát, száját, köldökét, kezét és lábát a magával hozott, valamilyen gyógyító kenettel kente meg, ilyen szavak kíséretében:

‘Megkenem lábaidat szent olajjal a békesség evangéliumának hirdetésére.’ Egyúttal a Rend teljes ruháját is megmutatta neki. Tüstént meggyógyult tehát, és annyira hirtelen teljesen felépült, hogy az orvosok, akik már teljesen lemondtak a felgyógyulásáról, gyógyulásának jeleit látva elcsodálkoztak.

Ezt a nyilvánvaló csodát sok, még ma is élő embernek később maga Domonkos mester mondta el. Amikor egyszer ezt többeknek elmondta beszélgetés közben Párizsban, én magam (Jordán) is jelen voltam.”

Tehát a domonkosok ruházatukat tekintve is kapcsolatban vannak Szűz Máriával. A beöltözési szertartás része a ruhák megáldása. A domonkosok úgy tekintik a skapulárét, a vállruhát, mint a Szűzanya védőruháját, mintegy  „páncélinget”, ami védelmet nyújt a gonosz elleni harcban. Jól kell ezt érteni. Nem valamilyen babonáról van szó, hanem sokkal inkább arról, hogy ez a megáldott ruhadarab Szűz Máriára emlékeztet minket, anyai oltalmára, arra, hogy tőle kaptuk és, hogy ő figyel ránk, velünk van, az övéi vagyunk. A rózsafüzér mint tárgy a domonkos öltözék része: a nővérek és a testvérek övükön hordják, a világiak is szeretik maguknál tartani. A test és a lélek egységben van, amikor kezünkben egy megáldott rózsafüzérrel imádkozunk.

A rendi név

A Rendbe lépéskor új védőszentet, azaz rendi nevet kap a jelentkező. A domonkos Mária tiszteletről tanúskodik, hogy sokan választják a Rózsafüzér Királynőjét védőszentjüknek. Még a 20. század közepéig szokásban volt, hogy minden szerzetes (férfi létére is) a rendi neve mellé megkapta még a Mária nevet is, mint például Grignon Szent Lajos Mária. Ma sem ritkaság ennek a névnek a választása.

Ábrázolások

Képzőművészeti alkotásokon gyakran ábrázolják Máriát kitárt karral, köpenye alatt elrejtve a domonkosok sokaságát. Így jelenítik meg a Domonkos Rend feletti oltalmát. Egy legenda szerint Domonkos egyszer elragadtatásában betekintést nyert a mennyországba. Kereste a szentek között testvéreit, de sehol sem látta őket. Ekkor könnyekre fakadt. Jézus azonban megvigasztalta, mondván, hogy azért nem látja a domonkosokat, mert őket Anyjára bízta. Ekkor Szűz Mária kitárta karját és megmutatta, hogy palástja alatt, az ő oltalmában vannak a testvérek. Elterjedt forma a Rózsafüzér Királynője ábrázolás is, amikor a gyermek Jézust ölében tartó Szűzanya a jobbján térdelő Szent Domonkosnak nyújtja a rózsafüzért. Sok esetben a balján Sziénai Szent Katalin térdelő alakja is látható. A domonkosok által épített budapesti (Thököly úti) templom főoltárán carrarai fehér márványból formálták meg ezt. A világhírű lourdes-i Rózsafüzér bazilika bejárata feletti dombormű is ezt a jelenetet ábrázolja.

Fanjeaux-ban, azon a helyen, ahol Szent Domonkos élt, ma egy emlékházat találunk, amelyet gyakran látogatnak zarándokok. A 13. századi eredeti épület megmaradt néhány tégláját beépítették a jelenlegi falba. Az emlékszoba kápolnaként szolgál. Szent Domonkos ereklyéjén kívül a legszemélyesebb emlék, amelyet ott láthatunk, a silosi Szűz Mária szobor másolata: arany és kék színűre festett ülő Madonna az áldást adó gyermek Jézussal.

Szűz Máriának a Domonkos Rend feletti anyai oltalmát pusztán a létezésünkben is megtapasztalhatjuk.

Hiszen önmagában már az is elgondolkodtató tény, hogy a kereszténység 2000 évéből 800-at megélt ez a szerzetesrend és még fennáll, él, működik. Hála érte.

Litánia Szent Domonkos tiszteletére

Uram, irgalmazz nekünk!

Krisztus, kegyelmezz nekünk!

Uram, irgalmazz nekünk!

Krisztus, hallgass minket!

Krisztus, hallgass meg minket!

Mennyei Atyaisten,

Megváltó Fiúisten,

Szentlélek Úristen,

Szentháromság egy Isten,

Irgalmazz nekünk!

Szentséges Szűz Mária,

Istennek Szent Anyja,

Szüzeknek Szent Szüze,

Domonkos Rend oltalmazója,

Könyörögj érettünk!

Szent Domonkos Atyánk,

Evangéliumi ember,

Krisztusnak barátja,

Az emberek barátja,

Könyörögj érettünk!

Boldog Janka fia,

Boldog Mannesz édestestvére,

Apostoli férfiú,

Szentlélek felé szívedet megnyitó,

Könyörögj érettünk!

Sziklaszilárd hitű kanonok,

Az első papi rend megalapítója,

A Hitszónok Rend Atyja,

Egészen krisztusi ember,

Könyörögj érettünk!

A bűnösökért éjszakákon át vezeklő,

A bűnösöket megkönnyező,

Kinek Isten minden imáját meghallgatta,

Sok csoda kieszközlője,

Könyörögj érettünk!

Kiben Isten csodás ereje megmutatkozott,

Eretnek vidéken is Istenről daloló,

Mindig gyalog vándorló,

Bátor prédikátor,

Könyörögj érettünk!

Minden kényelemről lemondó,

Kinek nem volt saját fekhelye,

Szegénységben élő szerzetes,

Önmagát egészen Istennek ajándékozó,

Könyörögj érettünk!

Isten engedelmes szolgája,

Szűzi tiszta életet élő,

Csak Istenről vagy Istennel beszélő,

Isten szeretetét énekelve hirdető,

Könyörögj érettünk!

Isten Anyjának nagy tisztelője,

Nagyasszonyunk kedves fia,

A rózsafüzér megalapítója,

Szűz Mária oltalmára támaszkodó,

Könyörögj érettünk!

Testvéreiről atyaian gondoskodó,

Önmagáról alázatosan lemondó,

Hatvan kolostort alapító,

Tevékeny és mégis szemlélődő,

Könyörögj érettünk!

Szentéletű tanító,

A jézusi úton járó,

Irgalmas szívű elöljáró,

Kit Jézus a jó halál kegyelmével megajándékozott,

Könyörögj érettünk!

A lelkeket megtérésre szólító,

Papi hivatásokat kiimádkozó,

Egyházat megújító,

Követőiért halála után közbenjáró,

Könyörögj érettünk!

Istennek Báránya,

Ki elveszed a világ bűneit,

Kegyelmezz nekünk!

Istennek Báránya,

Ki elveszed a világ bűneit,

Hallgass meg minket!

Istennek Báránya,

Ki elveszed a világ bűneit,

Irgalmazz nekünk!

Krisztus, hallgass minket,

Krisztus, hallgass meg minket,

Uram, irgalmazz nekünk,

Imádkozzál érettünk, Szent Domonkos Atyánk,

Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire!

Könyörögjünk:

Mindenható Úristen, kérünk, engedd, hogy

Szent Domonkos, aki a mi példaképünk,

közbenjárónk legyen nekünk,

kik bűneink terhe alatt szenvedünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.

Ima domonkos hivatásokért

Urunk Jézus Krisztus,

te egykor meghívtad Egyházadba

Szent Domonkos családját,

hogy hirdesse az evangéliumot.

Kérünk, küldj ugyanúgy ma is apostolokat aratásodba.

Adj nekik bátorságot, bölcsességet és kegyelmet,

hogy az emberek előtt méltóképpen tegyenek tanúságot halálodról, föltámadásodról és dicsőséges eljöveteledről.

Engedd, hogy legszentebb édesanyádnak,

Rendünk pártfogójának közbenjárására

legyünk a hit védőivé,

a közömbösséget és a bűn sötétségét szétoszlató fénnyé,